Az emberi szem alkalmazkodó képessége a kor előrehaladtával változik. Ez természetes folyamat, és az az alapja, hogy a szemlencse veszít a rugalmasságából, ahogy öregszünk. A közeli fókuszáló képesség lassan, de folyamatosan csökken. 40-45 éves kor körül kezdődnek a tünetek, de ez egyénenként változik. Előbb a nap vége felé, aztán már egész nap észlelhető, hogy a közelünkben lévő dolgokra nehezen tudunk fókuszálni, és nehezebben tudjuk elolvasni az apróbb betűket. Ez utóbbi egy darabig orvosolható azzal, ha távolabb tartjuk magunktól a szöveget, de egy idő után már rövid lesz a karunk. Ha hosszú ideig közelre fókuszálunk, a fejünk is megfájdulhat. Ugyanakkor a közeli látás rosszabbodása a távoli látást nem érinti.
Ha fennállnak a fenti tünetek, mindenképpen javasoljuk a szemész szakorvosi vizsgálatot. Az alkalmazkodóképesség jól korrigálható olvasószemüveggel. A rövidlátók a távoli szemüveg levételével javíthatnak a helyzeten. A két- vagy háromfókuszú, illetve a folyamatos átmenetű multifokális lencsékkel egyszerre korrigálható a távoli fénytörési hiba és a presbyopia. Szóba jöhet még a kontaktlencse viselése is, önmagában, vagy olvasószemüveggel együtt használva. Ezek a megoldások nem örök időre szólnak, az életkorral a korrekció is folyton változik, így időnként újabb szemüvegre, vagy kontaktlencsére van szükség.
